Szinek, textúrák, minták

   A szin, a textúra és a minta olyan belsőépitészeti elemek, melyek diszitő funkciójukon túlmenően jóval mélyebb értelemben juttatják érvényre a tér hangulatát. Alapszemléletünk legyen hollisztikus, azaz az anyag és szinhasználatot az egész összefüggésében szemléljük, s ne különálló döntések sorozatából álljon, melyben az összhatást soha nem mérlegeljük. A szinek, textúrák és minták harmóniájának a titka: az egység és az egyensúly.

Sokan megrekednek a kiválasztás nehéz folyamatában és végül a jól ismert és bevált megoldásoknál kötnek ki abban a hiszemben, hogy azok praktikusnak és funkcionálisnak bizonyulnak majd. Pedig mennyivel könnyebb együtt élni olyasmivel, amit szeretünk, mint azzal, amit csupán eltűrünk. A lakberendezés egyik legszubjektivebb területe a szinválasztás. Nincs az a mélyreható tudományos vizsgálat, mely képes lenne megjósolni, hogyan reagál ugyanarra az árnyalatra két különböző ember. Ugyanakkor bármiféle, egy adott szinre vonatkozó általánositást megcáfolhat a gyakorlat. Bizonyára létezik olyan szincsalád, amelyhez ösztönösen vonzódunk, vannak olyan szinek, mely újra és újra felbukkannak az életünkben és akadnak olyanok, amelyek kifejezetten taszitanak. 

Mivel a szinek pszichikai, élettani és hangulati hatását is vizsgálhatjuk, hajlunk rá, hogy szabályokat keresünk a hatás magyarázatára. Nincsenek azonban merev és szigorú szabályok. Hagyjuk, hogy az érzelmi szempontok irányitsák választásunkat és ne engedjünk a közvélekedés csábitásának, miszerint a kék hűvösen tartozkodó vagy a sárga napsütéses meleg.

Hogyan kerülhetünk a szinekkel barátságba?

A szin kiválasztásakor tulajdonképpen a szin megfelelő árnyalatát találjuk meg. Az a jó árnyalat, amit kellemesnek érzünk. De azt is tudnunk kell, milyen benyomást kelt majd a kész szines felület. A tárgyak szinét a környezet is befolyásolja: a fény, az árnyék, a szomszédos szinek. A fény módositja a szin tónusát, melegségét és teltségét. A szinek egymásra gyakorolt hatása megdöbbentő. Van szin, amelyik teljesen elnyeli a másikat, van amelyik uralkodik a körülötte levő többi szin fölött és van olyan szin amelyik kézségesen együttműködik szinte minden más szinnel. A szinek kölcsönhatással vannak egymásra, kérdés az, hogy segitik-e egymást vagy rontják egymás hatását? A szinek nem feltétlenül szorulnak háttérbe, ha kis felületen alkalmazzuk, sőt akár önálló életet élhetnek a szobában és drámai hangsúlyt adhatnak egy-egy fontos helynek.

Textúra

A textúrák kellemes kombinációja, mely különböző anyagok és felületek társitásából fakad, meghitté és érdekessé teszi a szobát.

A fehér szin egyszerűnek látszik, valójában azonban sokféle lehet. A fehérnek - csakúgy mint a törbbi szinnek - számtalan változata van, a "majdnem fehér" lehet: vöröses, sárgás, zöldes, kékes, szürkés, meleg vagy hideg, erős vagy visszafogott, fénylő vagy tompa. A tárgyak textúrája befolyásolja a szineket. Képzeljünk el egy fehérre meszelt falat, egy fehér csipkefüggönyt, egy fehér vászon teritőt, egy fehér gyapjú szőnyeget, egy fehér könyvboritót, egy fehér fonott kosarat vagy egy fehér faburkolatot. Egyforma fehérek? Tónusukban ugyan nagyon hasonlók, együttesük azonban, pusztán eltérő textúrájuk miatt, mégis eredendően életteli. Összhatásukban nincs semmi mesterkéltség. E megközelités azért lényeges és össztönző erejű, mivel a textúrák a természettel való kapcsolatot hangsúlyozzák. A természetes anyagok kortalanok és túllépnek a stilusokat elválasztó konvencionális korlátokon, mi több, szépen érnek, az idő múlásával a használat során különleges patinát kapnak, s talán ez játssza a legfontosabb szerepet a tér atmoszférájának megteremtésében.

A szintetikus felületek különös módon nem rendelkeznek ilyen tulajdonsággal: az eredeti állapotukban bekövetkezett bármilyen változás magától értedően romlást jelent, ezért az egységes jellegű, mesterséges anyagok élettelennek tűnnek, Mégsem szabad lebecsülni a szintetikus anyagok használatának célszerűségét és kétségtelen előnyeit. 

A textúra adja meg az érzékelhető minőséget és anyagi kifejeződést, ami biztositja a melegséget és a karakterességet.

Minta

A mintákat az egyhangú felületek megmozgatására használjuk. A minta alpvetően meghatázozza, hogyan érzékeljük a szint és a textúrát, mert ritmust és mozgást visz az anyagba, ösztönösen rendet és nyugalmat sugároz. Az arányaiban szép mintázat nagyszerúen megfér az erős szinek intenzitásával és remek átmenetet képez az erőteljes formák és az egyszerű felületek között. A minta megtöri a nagy felületek egyhangúságát, mélységet és jelleget ad nekik és a tekintetet a kétdimenziós felület sikján túlra irányitja.

A dekoratv elemek többségéhez hasonlóan a minta alkalmazásának módja legalább annyira számit, mint az, hogyan fest önmagában. A minta lehet keretező jellegű, de hangsúlyt és gyújtópontot is képezhet. A minták rendszerint erőteljesek, vonzó motivumok, szinösszeállitások hatást gyakorolnak a szobára. Az éles kontrasztú, nagy minták és az apró, finom motivumok térformáló szerepe miatt csinyján kell bánnunk velük. A mintáknak kiegyensúlyozottnak kell lenniük.