Nappali

Kikapcsolódás? Szórakozás? Vendégek fogadása? Olvasás? Tévézés? Zene hallgatás? 

A nappali központi szerepet tölt be életünkben, számos funkcióval, de egyetlen helyen, összhangban e hely szellemével. A nappali a forma és a funkció egységét tekintve " a családi élet szintere". A nappaliban általában nagy a nyüzsgés, számos funkciója a család változó igényeihez igazodik. 

Manapság könnyen abba a tévedésbe esünk, hogy egyenlőségjelet teszünk a nappali = rendetlenség, felfordulás közé és ez nem a "gyerekmentes övezetet" jelenti. Számos eszköz áll rendelkezésre, hogy a nappalit kényelmessé, hivogatóvá tegyük, mégis fenntartva a rendet. A szoba méretétől, bútoraitól és lakóitól függ, hogy melyek a legkedvezőbb lekberendezési megoldások. Nincsenek merev szabályok, hiszen ami az egyik családnak jó, az a másiknak elfogadhatatlan, mert másképp használja a nappalit,

A fizikai kényelem viszonylag modern igény. Amikor manapság a kényelemról beszélünk, nem csupán fizikai kényelemérzetre gondolunk. A meghatározás sokkal tágabb: kellemesség, öröm, hatékonyság, otthonosság, bensőségesség, nyugalom, jó közérzet, egészség. Az ember akkor ismeri fel a kényelmet, ha megtapasztalja. Ez a felismerés az érzékek kombinációján alapul - közülük sok tudatalatti - és nemcsak fizikai, hanem érzelmi és intellektuális értelemben. A legfontosabb szempont: a melegség és a fény, majd következhet a berendezés.

A bútorokat arra is használhatjuk, hogy egy helyiségen belül elhatároljuk egymástól a különböző tipusú tevékenységeket. A bútorok elhelyezése ne akadályozza a testbeszédet. Az ültetés meghatározza a viselkedést, segiti vagy elbátortalanitja a kommunikációt. A lerakófelületekről gyakran megfeledkezünk. A kis, alacsony asztalkák hiánya kényelmetlenséget okoz. Manapság már nem státusszimbólum a tévé, hiszen a legtöbb háztartásban már egynél több készülék van. Nem afféle "oltár", melynek meg kell adni a tiszteletet. Vegyes érzelmek fűződnek hozzá. A tévének úgy kell a szoba szerves részévé  válnia, hogy kényelmesen nézhető legyen, de ne uralja a teret. Egy nappali, amelyből hiányoznak a könyvek, igen kopár látványt nyújt. A gyűjtemények mindig magukban rejtik azt a veszélyt, hogy az ember úgy érzi magát saját otthonában, mint egy kiállitóteremben vagy egy múzeumban. 

Meglehetősen meghökkentő látványt nyújt az a szoba, amelynek nincs fókuszpontja. Lehet benne meleg, fény, kényelmes ülőalkamatosság, de ha hiányzik belőle az a pont, amely ösztönösen magához vonzza a tekintetet, akkor abban a helyiségben senki nem fogja jól érezni magát. 

Bizonyos nappalikban - amelyek közvetlenül tükrözik tulajdonosuk izlését és személyiségét - rögtön otthon érezzük magunkat, mig másokban leri a hamisság - kinosan feszengünk és nem tudjuk mit kezdjünk magunkkal. Az a nagy kisértés azonban, hogy másokat elkápráztassunk, semmiképp se emelkedjen az egyéni izlés és kényelem fölé. Nincs ok arra, hogy a dekorációval ne kövessünk egy bizonyos stilust. Ha ki tudjuk választani, hogy annak a bizonyos stilusnak mely elemei állnak hozzánk a legközelebb, s azokat a saját életvitelünkhöz adaptálni, nagyobb a valószinűsége annak, hogy sikerrel járunk, mintha egy olyan stilust igyekeznénk ráerőltetni a környezetre, amelybe egyszerűen "nem illünk bele".