Garzonlakás

A világ nagyvárosaiban csak azok éltek egyszobás lakásban, akik nem tudtak nagyobbat vásárolni, vagy bohém életmódot folytattak. Az egyszobás lakást a többség nem jókedvéből választotta. De az utóbbi időben kedvezőbb a megitélése, nem tartják már kényszerlakhelynek, vagy ideiglenes megoldásnak, sőt egyre többen lelik benne örömüket. A modern városokban egyre inkább polgárjogot nyernek az egyszobás lakások. A lakberendezők szellemes megoldásokkal teszik lakhatóvá a szűk teret és a bútorgyárak is ehhez igazitják kinálatukat. A népszerű, ággyá alakitható kanapé ma nem a hálószoba hiányának árulkodó jele. Sok más módszer is kinálkozik a hálótér elrejtésére. Számos összecsukható, mozgatható és többfunkciós bútor jelent meg a piacon, amint felmerült az igény minden négyzetcentiméter kihasználására. Az egyszobás lakás nem mindig jelent kis lakást. Azoknak, akik a lakást egyetlen szempont szerint itélik meg, tudomásul kell venniük, hogy nem mindig a méret a döntő szempont, A terek újragondolása, eltérő szintek kialakitása, a térelválasztás, a világitás optimális megtervezése hatásos megoldások lehetnek.

Az egyik legnehezebb, de mégis az egyik legérdekesebb lakberendezői feladat az egyszobás lakás használhatóvá tétele, a szinte lehetetlenül kicsi terek lakhatóvá "varázslása", egy olyan szoba kialakitása, mely a nap folyamán többször is képes átváltozni. A kis térrel szemben rengeteg követelményt támasztanak. A különböző funkciók, igények kielégitése, a maximális helykihasználás, a praktikus és esztétikai szempontok összehangolása összetett feladat, gondos tervezést igényel.

Egyterű lakás - LOFT

A loft eredeti jelentése padlástér, padlásszoba volt, de külföldön a régi, volt gyár- és ipari épületekből kialakított házakban lévő lakásokat illették ezzel az elnevezéssel. Ezt a lakástípust tulajdonképpen a kényszer hívta életre, a New Yorki Soho-ból indult útjára, innen az elsők között meghódítva Angliában Manchestert és Liverpoolt, ahol az ’50-es években sok gyár és raktárépület vált kihasználatlanná. Indulásukkor a loft lakások az olcsó lakhatási megoldást jelentették elsősorban a fiatal generáció számára, valamint a művészek körében voltak népszerűek, s csak később váltak luxus ingatlanná. Londonban az 1970-es évektől alakítottak ki loftokat a Temze partján üresen álló, Viktória korabeli raktárakban. Az első Tonny Goddard építész nevéhez fűződik, aki egy tearaktárt osztott fel apartmanokra. Õ maga lepődött meg a legjobban, amikor a The Timesban feladott apróhirdetésére több ezer érdeklődő jelentkezett. 

A tágas tetőtér, vagy a magas mennyezetű hajdani raktárhelyiség varázsa az épitészeket és belsőépitészeket arra ösztönözte, hogy eltávolitsák a falakat és a hagyomásnyos beosztású lakást egyterű lakássá alakitsák át. Eltünt az előszoba, a konyhát és az ebédlőt száműzték a nappaliba, a fürdőszoba beköltözött a hálószobába. Sokszor a WC az egyetlen zárt helyiség. Azok a szerencsések, akik egyterű lakásukban nem ütköznek lépten-nyomon falakba, szabadabbnak és vidámabbnak érezhetik magukat. Az egyterű lakást éppen a szokatlan, nagyszabású megoldások miatt kedvelik. Ha a tágas térben egy egész család lakik együtt, a legteljesebb harmónia ellenére is előfoddul, hogy az ember legszivesebben megszökne otthonról. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben az egyterű lakások leglelkesebb hivei is a "saját kuckót" kezdik emlegetni. Általános és érthető kivánság a magány. 

Nem csak az apró lakás berendezése teszi próbára az ember képzeletét. A üresen kongó tereket legalább olyan nehéz lakhatóvá tenni, mint egy 25-40 nm-es garzont. Az életmód kötetlenebbé vált, mind a családtagok, mind a család és a vendégek között egyre közvetlenebb az érintkezés. Minden otthonnak alapvető igénye, a nyitottság és a zártság finom egyensúlyának megteremtése, hogy "ne legyen fárasztó az élet". Kiemelten fontos szerepet kapnak a térelválasztó elemek, amelyek oldják az óriási terek ridegségét, kijelölik a funkciókat, és szeparálják az intim teret. Méretben azonban nehéz olyan bútorokat találni, amelyek nem vesznek el a térben. Az egyedi hangulat megköveteli, hogy az eredeti térelemek láthatóak maradjanak. A váratlanul felbukkanó födémnyílások, a hirtelen magasságváltozások, az itt-ott belógó gerendák, az elrejteni egyáltalán nem kívánt technikai megoldások, a méretekből fakadóan szinte leküzdhetetlen szögletes tér mind-mind szokatlan megmérettetés elé állítja a tervezőket  A másik korántsem elhanyagolható szempont a tér volumenéhez illő arányok kérdése. A tér természeténél fogva dinamikus és nem statikus. A hatalmas, csarnokszerű, egybefüggő tér hatalmas nyílászárókkal párosul, melyeken a beömlő természetes fény határtalanul szárnyaló térérzetet teremt. Otthonunkat soha nem szabad a környezetéből kiragadva szemlélnünk. A belső tér kialakitásának alkalmazkodnia kell a helyhez és az épület tájolásához.