Manapság menedéknek tekintjük otthonunkat, ahova a világ elöl visszavonulhatunk, szentélynek, ahol a munka világát elárasztó stresszhelyzetek nem jutnak el hozzánk. Azok számára, akik munkájuk során teljességgel ki vannak szolgáltatva, a stilusosan berendezett otthon annak a bizonyitéka, hogy "képesek a független gondolkodásra, érzésekre és meg tudják teremteni a gazdasági élet taposómalmán kivüli létet".

Az egyszerűség eleganciája

“A jó belsőépitészet titka, hogy egyszerű kérdéseket tegyünk fel: hogyan szeretnénk élni a családunkkal, mit akarunk nyújtani látogatóba érkező barátainknak?”

“A lakberendezés alapja a tervezés és gondolkodás”

“Mindenféle tervezésben, de különösen az otthonéban, sokkal nagyobb szerepe van a józan észnek, mint a stilusnak.”

“Nagyon kedvelem a puritánságot, a célszerűséget, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem szeretem a szépet. Éppen ellenkezőleg! Szilárd meggyőződésem, hogy az egyszerű dolgok éppen azért érnek sokkal többet a cifra, agyondiszitett tárgyaknál, mert szebbek. Fontosabbnak tartom azt, ami egyszerű és megfelel az igényeknek, mint azt, ami feltűnő és kizárólag a bonyolultságával kelti fel a figyelmet.”

“Az egyszerűség nem a sivár, érzéketlen környezet szinonimája. Éppen ellenkezőleg: az egyszerű formák között minden diszes, finoman megmunkált tárgy jobban érvényesül.”

"A követendő cél, az egyszerűség és a különlegesség egyensúlyának elérése és megtartása.

“ A belsőépitészet a szoba “csontváza”. Hogyan megyünk be, hogyan jövünk ki? Milyen a megvilágitás? Hogyan illeszkedjenek az egyes elemek? Ha ezeket a kérdéseket nem gondoljuk át alaposan, mindegy, hogy milyen stilust alkalmazunk, a várt eredmény elmarad.”

“Az egyéni stilus az önbizalmon alapszik: tudnunk kell, mit akarunk és nem szabad attól félnünk, hogy ezt meg is mutassuk.”

“Nagyon lehangoló olyan házban járni, amelynek nincs egyénisége, csak unalmas előkelőség árad belőle. Mennyivel izgalmasabb, ha egy ismerősünket meglátogatva rájövünk, hogy jobban megismertük az illetőt, mert az otthona elárult egyet s mást a személyiségéről.”

“A modern épitészek nagyon gyakran elfelejtenek valamit, amit a mediterrán mesterek mindig is tudtak: olyan anyagokat kell használni, amelyeknek jót tesz az öregedés, hogy az épületek stilusosabbá és jobb minőségűvé váljanak az idők folyamán. Tapasztalatból tudjuk, hogy a patina kedvező benyomást kelt.”

“Az embereknek időnként a rögeszméjévé válik a praktikusság és semmin nem akarnak foltot látni. Ezért a szobák néha olyanok, mint a repülőtéri várók, amelyeket – takaritás gyanánt – locsolócsővel is le lehet mosni. Én bizony szeretem az apró tökéletlenségeket, a kopás nyomait, az öregedés patináját.”

“De a fényt mindennél fontosabbnak tartom. Nem törődünk eleget a világitással, pedig otthonunkban általában több időt töltünk mesterséges világitásnál, mint természetes fényben.”

“A zsúfolt szoba is lehet szép, ha jó a megvilágitása, de a legelegánsabb minimalista szoba is sivárnak, lehangolónak tűnhet, ha nem kap megfelelő fényt.”

“Mivel hivatásszerűen foglalkozom a szinekkel, furcsmód nagyon óvatos vagyok.”

“Soha ne felejtsük el, hogy a dúsan diszitett tárgyak egyszerű környezetben mutatnak a legjobban.”

“Soha  ne vizsgáljunk egy-egy dolgot önmagában, a környezetből kiragadva nehéz elképzelni a hatását.”

“A művészet persze fejleszti izlésünket, de a lakás berendezésében több haszna van annak, ha a tárgyakat funkciójuk, gazdaságosságuk, kényelmük, praktikusságuk és vizuális hatásuk alapján itéljük meg.”

“A lakberendezés nagyon fontos tevékenység, mert akik elégedettek otthonukkal, nyugodtabbak és jobban érzik magukat.”

"Az a legfontosabb, hogy amit csinálunk, meggyőződéssel csináljuk."

“Az otthonteremtés legyen szeretteli munka, hiszen az egyik legnagyobb élvezet az életben.”

Az idézetek a világhirű angol lakberendező, belsőépitész, Terence Conran tollából született „A lakberendezés – célszerűség, kényelem, elegancia” cimű könyvéből valók.